Két lány barátnőm Tünci és Lucus nálam aludtak, mivelhogy mielőtt belemerülünk másnaptól való fiú partiba, legyen egy lányos esténk.
Már mikor reggel kinyitottam a szemem tudtam, hogy jó nap elé állunk. Fölkaptam a farmeromat és egy pólót és indultam a mekibe ahová ma megbeszéltünk a csapattal egy találkozót.
Mikor beléptem a közeli mekibe már láttam a sorban álló hangos csapatot az én barátaim alkotják. Odasétáltam hozzájuk.
- Na, sziasztok!- köszöntem határozottan. A sor a pultól kezdve kígyózott, s mikor beálltam az emberek kicsit felháborodtak. De nem nagyon érdekelt.
- Ti mit kértek?- kérdeztem.
- Egy ló burger jó lesz- mondta Marci.
- Húúú, nekem meg egy Big Mac!- ordította Zoli.
- Na, legyünk normálisak.....- gondolkodott Tünci azon, hogy mit is egyen.- Na nekem egy McWrap tökéletes lesz.
- Na jöhet a Happy Meal is!- szólt Bendi.
- Okkké- válogatott Lucus.- Legyen egy McNuggets menü.
- Jó már csak én maradtam...- gondolkodtam.- Egy olyan cézár salis szendó jó is lesz.
Mikor odaértünk a pulthoz, Lucuson látszott, hogy tetszik neki az eladó fiú, bár Tünci ikreként. Ja igen! Tünci és Lucus ikrek. Egy külömbség van köztük. Lucusnak barna a haja, Tüncinek meg szőke.
Nekem ugye meg vörös, amit szeretek.
Valamikor végeztünk is a rendeléssel, kifizettük az ételt, s ledobtuk magunkat a körasztalhoz. Én ültem középen. Balra tőlem Lucus, jobbra Tünci foglalt helyet.
Előttem Marci ült, Lucus előtt Zoli, Tünci előtt pedig Bendi. Az ételt se perc alatt elfogyaztottuk, és mentünk haza a lányokkal, a fiúk meg moziba mentek megnézi a Transformers-t. Na egy dolog fix a holnappal. A Tranformers-ről fog szólni minden.
Mikor hazamentünk Lucus és Tünci lerakták a bőröndjeiket a szobájukban, s már szedték is elő hálózsákjukat.
Tünci kedvenc színe a rózsaszín, ezért olyan színű is a hálószákja, Lucus- é pedig piros, mert azt szereti. Nekem a kék a kedvencem, csak én az ágyamon alszom.
A szobám amúgy egyszerű.
Mikor benyit az ember jobbra a komódomat és az ágyamat találja, balra szekrényemet, középen pedig az asztalomat. Behoztam a konyhából két széket Lucusnak meg Tüncinek, én meg a forgós székemben foglaltam helyet.
- Na és miről dumáljunk?- kérdezte Tünci.
- Segítetek bepakolni?- kérdeztem. A lányok bólintottak, majd kinyitottuk a szekrényemet. Ott álltunk hárman a ruhatáram előtt.
- Mi kell?- kérdezte Tünci.
- 92 napra? Minden!- válaszoltam, majd elkezdtem kiszegedegetni a ruhákat, majd berakni a bőröndbe.
1 óra múlva a bőröndömön ültünk és bénázva próbáltuk behúzni a cipzárt. Én és Lucus ráültünk és néztük ahogy Tünci bénázik. Mikor nagy nehezen a lábamhoz ért (kőkemény 10 perc volt), a magasba raktam a lábam.
Fél óra múlva már be is volt húzva a bőrönd.
- Basszus!- eszméltem föl.
- Mi van?- kérdezték riadtan.
- Még van egy bőrönd a tisztálkodási szereimnek!- mondtam, majd azt is előkaptam és sprinteltem a fürdőbe.
Mikor elrakodtunk már tényleg mindent és már csak a fényképezőm maradt kint, úgy éreztük teljesen kész vagyunk.
A szobám szinte teljesen üresen állt.
Megvacsoráztunk a lányokkal, majd letusultunk és fogat mostunk, mentünk is aludni.
Aludni azzal a reménnyel, hogy másnap minden más lesz.. S az utazás izgalmakat igérő reményével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése