Cserék

 Aki cserélni akar, nyugodtan írjon a chatben és írja meg a blog linkjét.

Június 3.

  A tegnapi nagy kalandunk után ma elég későn keltem. Már a többiek egy körben ültek, s nekem kihagytak egy helyet. Valamit már nagyon tárgyaltak ezért feltápászkodtam az ágyamból, s odaléptem hozzájuk.
- Na mi a téma?- kérdeztem meg tőlük.
- Ki akarunk próbálni valamit a listáról- válaszolt Zoli a listából fel sem nézve.
- Olyat kell- tanakodott hangosan Marci- amit a szállodában is lehet csinálni.
- Miért?- kérdezte Bendi.
- Kevesebbet kell akkor sétálnunk- magyarázott Marci Bendinek.
- Várj add csak- nyújtotta a kezét a listáért Lucus. Zoli odaadta neki. Lucus gyorsan végig futott a firkált sorokon, majd felnézett.
- Kajacsata- jelentette ki.
 Először nem tudtunk mit szólni. Úgy látszott mindenkin átfutott a szó jelentése. A szemek és az igenek egyszerre csillantak fel.
 Egymásra mosolyogtunk, majd Lucusra.
                                                          ***
 A nap lassan,de biztosan közeledett az esti vacsihoz- a kajacsatához. Egész napunk erről szólt. A reggelinél felmértük a terepet. Nagyjából megjegyeztem mindent. Még a haditervet is. Szóval, Marci ott fog lenni az ételes bódénál, hogy ügyeljen rá senki ne menjen oda ( ezt fogja mondani: - Elnézést, de itt minden penészes!) és ezzel elkerget mindenkit.
 A terep egyszerű. És a stratégia is könnyű, de azt majd később.
 7 órakor elindultunk, kicsit nevetgélve, de csak hülyének néztek minket. Az meg mégse olyan nagy baj!
  Mikor beértünk, gyorsan mindenki elfoglalta a helyét- ige az is meg volt beszélve, hogy ki melyik székbe fog ülni. Mert segíteni kell a fiúknak.
 Marcinak, de csak megtévesztőleg, kihagytunk egy helyet. Én ültem az ételes bódéhoz vezető úthoz közel- én segítek Marcinak.
 Zoli elmegy csajozni szodával- ő neki segít Tünci, akik egymás mellett ülnek.
 Bendi megdob egy mögöttem ülő csákót és vele fog csatázni, vagy mi- neki meg Lucus segít, Lucus legnagyobb örömére.
 Mikor leültünk mindenkivel összekacsintottunk és kezdődhetett is az akció!
 Bendi előttem ült. Én megdobtam a salátával, mire ő készült megdobni a sütijével. Lehajtottam a fejem így a mögöttem ülő pákót találta el, aki megfordult, s mintha ismerős lett volna nekem...
   Aztán a pákó is megragadta a kajáját és célzott Bendi felé, mi meg mind lebujtunk az asztal alá. A pákó a mögöttünk ülőket találták el, Akik szintén beszálltak a játékba.
 Az egyik asztalnál  valamelyik kisfiú játszott a telefonján.
- Dikk, ez Subway Surf-ezik!- állapítottam meg, mire mindenki elröhögte magát.
 Na igen, ez van, ha valamelyikünk megszólal.
 Visszatérve a lényegre már mindenki játszott. Gyorsan felkaptam a Mustáros bödönd és ahogy bírta a lábam futottam Marcihoz.
 Már épp valaki el akarta venni a helyét mikor fejen spriceltem a mustárral. Erre a férfi nem tudott mit szóli lelépett, Marci pluszba meg is dobta paradicsommal, ami szétplaccsancs a férfi ingén. Erre Marcival fulladoztunk a nevetéstől.
 Zoli és Tünci odamentek lányokhoz,, s még Tünci elszedte a kajájukat, Zoli középen köztük sztriptizelt. A lányok meg nyomatták vele. Na igen Zoli bírja az ilyeneket, meg a normálisakat is, de a ribikre rá van mozdulva.
 Lucus és Bendi ott maradtak a helyünkön, mivel Lucus onnan lőtte az embereket, Bendi meg még a furán ismerős pákóval harcolt.
 Én meg Marci össze vissza rohangáltunk és segítettük egymást. Egyszer mikor jött egy pali akinél volt egy fagyi és megakart azzal dobni. Marci meg hozzá vágott csomó paprikát.
 Vagy Marci akarták megtámadni, én meg lespricceltem őket mustárral.
  A kajacsatát  a szálloda igazgatója zavarta meg, aki azt mondta, hogy takarítsunk fel, és már csak 3 esélyünk van, vagy kitílt minket a szállodából. Öö...Ö. O.

Június 2.

 Reggel mikor fölkeltem, arra lettem figyelmes, hogy Lucus ül és bambán néz maga elé. Jó nagyot sóhajtottam, majd odaültem mellé.
- Na, mi van?- kérdeztem tőle.
- Van egy ötletem- kezdte.- Csináljunk egy listát az őrültségekről amit csinálunk a nyáron!
- Ez tök jó ötlet!- lelkesedtem.- És honnan jött?
- Azon gondolkodtam- kezdte-, hogy mi lesz, ha én belehalok Tünci és Bendi kapcsolatába, erről eszembe jutott a bakancslista, és innen jött az ötlet.
- Értem- közöltem.- Hol vannak Zoliék?- kérdeztem, mert tekintettem átsuhant az ágyuk felett, s nem voltak ott. Ekkor jött egy sms Zolitól.
Zoli: S.O.S.!!! Gyertek gyorsan a szálloda wellnesz részlegére!
 Nem agyon értettem mi van, de felnéztem a készülékből Lucusra.
- Gyere!- mondtam neki majd pizsamástul kirángattam a szobából.
- Dorka, mi van?- állt meg, s kikapta kezét a kezemből.
- Zoliék bajban vannak. Vagyis- mondtam.- Az üzenet ez: S.O.S.!!! Gyertek gyorsan a szálloda welnesz részlegére- néztem rá. Az arcán értetlenség árnyalatai villantak meg.
- Oké, ha ők bajba kerülnek, és segítséget hívnak, akkor tényleg baj van! Siessünk!- mondta. Mind a ketten elkezdtünk rohanni a wellneszhez. Természetesen a futás nem a legjobb megoldás, főleg ha az ember közben trappol, de nekünk sietnünk kellett. Mert Lucus érvelésének igazat adok. Ismerem Zolit és Marcit. Nem kérnek csak úgy segítséget.
 Mivel a welnesz lent van a földszint alatt, s mi a legfelső szinten lakunk ( 111-es szoba) ezért a lépcső házban nagyon kellett sietnünk. Minden lépcsőfok közelebb vitt minket Zoliékhoz. Mikor nagy hébbel- bajjal leértünk a földszintre a portás már ott volt. Megmutatta merre van a wellnesz és rohantunk le.
 Már épp mentem volna be a medencékhez, mikor Lucus visszarántott. Elöször kérdőn néztem rá. Majd előre mutatott. Két rabló állt a wellneszben. Zolit és Marcit nem láttuk, ezért nem akartunk odamenni, mert sehol nem voltak a fiúk.
- Hívd a rendőrséget!-suttogta Lucus. Benyomtam 107-et, s mikor a rendőrök felvették rögtön belesúgtam:
- Jó napot! Segítsenek! Balaton füreden vagyunk, egy szállodában, amibe betörtek a betörők, és két barátunk meg eltünt! Jöjjenek ki gyorsan!- suttogtam. Lucus és én már egymás kezét fogtuk a félelemtől mi lesz, ha kijönnek a rablók és minket is elkapnak?
 Mikorra kiértek a rendőrök, gyorsan bejöttek és bementek a wellneszbe. A rablókat elkapták, mi meg megtaláltuk Marcit és Zolit a takarító szertárba zárva. Mikor Bendi és Tünci lejöttek kézen fogva megkérdezték, hogy hova tüntünk, mi meg mindent elmondtunk. Természetese ők is megijedtek.
 A kihallgatások után felmentünk a szobába, s Luca ötletére össze írtunk dolgokat, hogy mit lehetne csinálni. Elég nagy hülyeségek.
 Ebéd után lebaktattunk a strandra, hogy kikapcsolodjunk, és elfeledjük a reggel történteket.
 Marci és Zoli megfeledkezve az egészről egész végig hülyültek. Példának példájául a vízben leöntötték magukat sörrel. Igen ők így feledkeztek meg mindenről.Egyre jobban meglátszik, hogy Tünci és Bendi járnak. Aminek Lucus nagyon nem örül. Egész végig szontyolódva ült mellettem, s csak bambult ki a fejéből. Nem szeretem, ha ilyen szomorú.
 Amikor bent voltunk egyszer a vízben Bendi beúszott Tünci alá, majd felemelte. Természetesen Tünci sikított, Marci meg Zoli meg Húúúúú-ztak.
 Na igen. Mindenki máshogy fogja fel a dolgokat.

Képek a következő részből:

Nem mindegyik kép lesz benne, de kép izelítő:

Nem biztos, hogy mindegyik benne lesz! Következő rész Holnap!!

Június 1.

 Hát eljött a nap. Amire mind a hatan vártuk. Szia! A világ egyik legjobb nyarának a kezdete.
 Mikor reggel felkeltem Lucus szomorúan bambult maga elé. Én oda sétáltam hozzá, és leültem mellé.
- Lucus- szóltam neki.
- Mi van?- kérdezte hanyagul.
- Serkörd Luca!- szólítottam a teljes nevét, kihangsúlyozva, hogy nagyon komolyan mondom.- Mond el mi a bajod! Én vagyok a legjobb barátnőd, s tudnom kell! Ugye elmondod?- kérdeztem a végére már könyörgőre fogva.
 Rám nézett. Először összeráncolt szemöldökkel néz, majd rám mosolyog. Én is mosolyogtam.
- Oké....- egyezett bele.- Jól van. Szerelmes vagyok Bendibe.
- Bendibe?- kerekedett el a szemem.
- Nehogy Tünci megtudja!- csítitott.- Ő is szerelmes belé... S, hogy megvalljam.. Szerintem Bendi is szerelmes Tüncibe- csóválta sóhajtva a fejét. Igen. A reménytelen szerelem... Olyan.. Ah!
 Mikor Tünci felkelt, fölkaptunk egy ruhát, majd lementünk enni.
 Reggelire apa csinált rántottát és azt ettünk, majd már készülődtünk is. El sétáltunk a Nyugatiba, ami nincs olyan messze tőlünk, csak 10 perc.
 A pályaudvarra érve hangos fiúhangokat hallottunk meg akik a Tranformers-ről beszélgettek. Na én megmondtam.
- És akkor BUMM! Felrobbant a fél város!- mondta nagyon hangosan Zoli. A fiúk erre persze nagy serényen bólogattak, mi meg összenéztünk a lányokkal és elnevettük magunkat.

  A várakozás közepette inkább leültünk a nagy bőröndökre, s vártuk a vonatot, ami még fél óra múlva sem jött meg!
- Elnézést, mindenkitől a kellemetlenségekért, de a vonat csak pár óra múlva képes utasokat szállítani, ugyanis, összeütközött, a másik vele szembe való járattal!- hangzott hangszoróból egy női hang.- Addig is ételes standjaink várják kedves utasokat!
Erre a fiúk felkapták a fejüket, s rohantak valamelyik stand felé.
 Pár perc múlva visszatértek, csak már teljesen elszontyolodva.
- Kiderült...- szipogta Zoli.
-Hogy nem ingyenes- szomorkodott Marci is.
 - Akkor mi is nyissunk valami pénz gyűjtő dolgot!- jutott valami jó az eszembe.- Énekeljünk! Valakinek van kalapja?- kérdeztem körbe nézve. Bendi bólintott. Odaadta a kalapját mi meg kitettük magunk elé. Bendi előszedte gitárját, s rákezdtünk a "Nyár" című saját költeményünkre:
Tünci: Nyár.. Nyár.. Nyár....
Lucus: Oh vár rá-ánk!
Én: Szép lesz idén is,
      A nyár a miénk is!
Zoli: Jó lesz a nyár;
        Strand, Balcsi, Fesztivá-ál!
Marci: A világ legjobb napjai,
            Csak ránk várnak!
Bendi: Hisz kell a víz,
        Így legalább 10/10!
Lucus+ Tünci: Jó lesz most a nyár!
Én+ Zoli: Oh, csak ránk vár!
Marci+Bendi: Szép lesz idén is,
              A nyár a miénk is!
 Ezt a kis dalt 2000 Ft- vel jutalmazták az emberek. Beálltunk a büfé sorába. Amúgy volt nálunk pénc, csak a bőröndben és nehéz lenne becsukni. S kinyitni is...
Beálltunk a sorba és vettünk 6 csomag ropit és 6 ásványvizet. Leültünk a bőröndjeinkre, s vártuk a vonatot. Mint mondták egy óra múlva meg is jött a vonat, s mi fel is szálltunk.
 Az emberek természetesen szerettek volna ráadást az éneklésből, ezért Bendi előkapta a gitárját, s mi megint rákezdtünk az éneklésre. Az embereknek tetszett az egész éneklés, s nem azért, mert szép a hangunk, mert erről szó sincs, csak, mert a nyárról szól. Mikor végeztünk mosolyogva néztünk egymásra. Nagyon jó volt.
- Gyerekek, én már 11 évesen tudtam, hogy utca zenész leszek- közölte Zoli.
- S ezzel csak az a baj, hogy ezt mi is jól tudtuk- mondtuk Marcival. Ugyanis én és Marci meg Zoli egy általánosba jártunk, s azóta is együtt vagyunk. Ez a barátság egy élete át fog tartani.
 Mikor megérkezdtünk Balaton füredre, nagy nehezen, de megtaláltuk a szállodát. Természetesen ott még egy bökkenőbe botlodtunk, mivel  okosan nem foglaltunk szobát, ezért csak egy  ágyas jutott, de pro, kontra listán az a pro, hogy én alszom Lucussal, Bendi Tüncivel, Zoli meg Marcival.

Képek a következő részből:

Néhány kép, hogy utalást adjon a következő részhez:

Ennyit a következő részből, ami lehet, hogy még MA felkerül!
 Sziasztok!

Március 31.

 Már hivatalosan is csak egy nap választ el minket az úttól.

 Két lány barátnőm Tünci és Lucus nálam aludtak, mivelhogy mielőtt belemerülünk másnaptól való fiú partiba, legyen egy lányos esténk.

 Már mikor reggel kinyitottam a szemem tudtam, hogy jó nap elé állunk. Fölkaptam a farmeromat és egy pólót és indultam a mekibe ahová ma megbeszéltünk a csapattal egy találkozót.

 Mikor beléptem a közeli mekibe már láttam a sorban álló hangos csapatot az én barátaim alkotják. Odasétáltam hozzájuk.

- Na, sziasztok!- köszöntem határozottan. A sor a pultól kezdve kígyózott, s mikor beálltam az emberek kicsit felháborodtak. De nem nagyon érdekelt.

- Ti mit kértek?- kérdeztem.

- Egy ló burger jó lesz- mondta Marci.

- Húúú, nekem meg egy Big Mac!- ordította Zoli.

- Na, legyünk normálisak.....- gondolkodott Tünci azon, hogy mit is egyen.- Na nekem egy McWrap tökéletes lesz.

- Na jöhet a Happy Meal is!- szólt Bendi.

- Okkké- válogatott Lucus.- Legyen egy McNuggets menü.

- Jó már csak én maradtam...- gondolkodtam.- Egy olyan cézár salis szendó jó is lesz.

 Mikor odaértünk a pulthoz, Lucuson látszott, hogy tetszik neki az eladó fiú, bár Tünci ikreként. Ja igen! Tünci és Lucus ikrek. Egy külömbség van köztük. Lucusnak barna a haja, Tüncinek meg szőke.

 Nekem ugye meg vörös, amit szeretek.

 Valamikor végeztünk is a rendeléssel, kifizettük az ételt, s ledobtuk magunkat a körasztalhoz. Én ültem középen. Balra tőlem Lucus, jobbra Tünci foglalt helyet.

 Előttem Marci ült, Lucus előtt Zoli, Tünci előtt pedig Bendi. Az ételt se perc alatt elfogyaztottuk, és mentünk haza a lányokkal, a fiúk meg moziba mentek megnézi a Transformers-t. Na egy dolog fix a holnappal. A Tranformers-ről fog szólni minden.

 Mikor hazamentünk Lucus és Tünci lerakták a bőröndjeiket a szobájukban, s már szedték is elő hálózsákjukat. 

 Tünci kedvenc színe a rózsaszín, ezért olyan színű is a hálószákja, Lucus- é pedig piros, mert azt szereti. Nekem a kék a kedvencem, csak én az ágyamon alszom. 

 A szobám amúgy egyszerű.

 Mikor benyit az ember jobbra a komódomat és az ágyamat találja, balra szekrényemet, középen pedig az asztalomat. Behoztam a konyhából két széket Lucusnak meg Tüncinek, én meg a forgós székemben foglaltam helyet.

 - Na és miről dumáljunk?- kérdezte Tünci.

- Segítetek bepakolni?- kérdeztem. A lányok bólintottak, majd kinyitottuk a szekrényemet. Ott álltunk hárman a ruhatáram előtt.

- Mi kell?- kérdezte Tünci.

- 92 napra? Minden!- válaszoltam, majd elkezdtem kiszegedegetni a ruhákat, majd berakni a bőröndbe.

 1 óra múlva a bőröndömön ültünk és bénázva próbáltuk behúzni a cipzárt. Én és Lucus ráültünk és néztük ahogy Tünci bénázik. Mikor nagy nehezen a lábamhoz ért (kőkemény 10 perc volt), a magasba raktam a lábam.

 Fél óra múlva már be is volt húzva a bőrönd.

- Basszus!- eszméltem föl.

- Mi van?- kérdezték riadtan.

- Még van egy bőrönd a tisztálkodási szereimnek!- mondtam, majd azt is előkaptam és sprinteltem a fürdőbe.

 Mikor elrakodtunk már tényleg mindent és már csak a fényképezőm maradt kint, úgy éreztük teljesen kész vagyunk.

 A szobám szinte teljesen üresen állt.

 Megvacsoráztunk a lányokkal, majd letusultunk és fogat mostunk, mentünk is aludni.

 Aludni azzal a reménnyel, hogy másnap minden más lesz.. S az utazás izgalmakat igérő reményével.