2014. december 22., hétfő

Június 2.

 Reggel mikor fölkeltem, arra lettem figyelmes, hogy Lucus ül és bambán néz maga elé. Jó nagyot sóhajtottam, majd odaültem mellé.
- Na, mi van?- kérdeztem tőle.
- Van egy ötletem- kezdte.- Csináljunk egy listát az őrültségekről amit csinálunk a nyáron!
- Ez tök jó ötlet!- lelkesedtem.- És honnan jött?
- Azon gondolkodtam- kezdte-, hogy mi lesz, ha én belehalok Tünci és Bendi kapcsolatába, erről eszembe jutott a bakancslista, és innen jött az ötlet.
- Értem- közöltem.- Hol vannak Zoliék?- kérdeztem, mert tekintettem átsuhant az ágyuk felett, s nem voltak ott. Ekkor jött egy sms Zolitól.
Zoli: S.O.S.!!! Gyertek gyorsan a szálloda wellnesz részlegére!
 Nem agyon értettem mi van, de felnéztem a készülékből Lucusra.
- Gyere!- mondtam neki majd pizsamástul kirángattam a szobából.
- Dorka, mi van?- állt meg, s kikapta kezét a kezemből.
- Zoliék bajban vannak. Vagyis- mondtam.- Az üzenet ez: S.O.S.!!! Gyertek gyorsan a szálloda welnesz részlegére- néztem rá. Az arcán értetlenség árnyalatai villantak meg.
- Oké, ha ők bajba kerülnek, és segítséget hívnak, akkor tényleg baj van! Siessünk!- mondta. Mind a ketten elkezdtünk rohanni a wellneszhez. Természetesen a futás nem a legjobb megoldás, főleg ha az ember közben trappol, de nekünk sietnünk kellett. Mert Lucus érvelésének igazat adok. Ismerem Zolit és Marcit. Nem kérnek csak úgy segítséget.
 Mivel a welnesz lent van a földszint alatt, s mi a legfelső szinten lakunk ( 111-es szoba) ezért a lépcső házban nagyon kellett sietnünk. Minden lépcsőfok közelebb vitt minket Zoliékhoz. Mikor nagy hébbel- bajjal leértünk a földszintre a portás már ott volt. Megmutatta merre van a wellnesz és rohantunk le.
 Már épp mentem volna be a medencékhez, mikor Lucus visszarántott. Elöször kérdőn néztem rá. Majd előre mutatott. Két rabló állt a wellneszben. Zolit és Marcit nem láttuk, ezért nem akartunk odamenni, mert sehol nem voltak a fiúk.
- Hívd a rendőrséget!-suttogta Lucus. Benyomtam 107-et, s mikor a rendőrök felvették rögtön belesúgtam:
- Jó napot! Segítsenek! Balaton füreden vagyunk, egy szállodában, amibe betörtek a betörők, és két barátunk meg eltünt! Jöjjenek ki gyorsan!- suttogtam. Lucus és én már egymás kezét fogtuk a félelemtől mi lesz, ha kijönnek a rablók és minket is elkapnak?
 Mikorra kiértek a rendőrök, gyorsan bejöttek és bementek a wellneszbe. A rablókat elkapták, mi meg megtaláltuk Marcit és Zolit a takarító szertárba zárva. Mikor Bendi és Tünci lejöttek kézen fogva megkérdezték, hogy hova tüntünk, mi meg mindent elmondtunk. Természetese ők is megijedtek.
 A kihallgatások után felmentünk a szobába, s Luca ötletére össze írtunk dolgokat, hogy mit lehetne csinálni. Elég nagy hülyeségek.
 Ebéd után lebaktattunk a strandra, hogy kikapcsolodjunk, és elfeledjük a reggel történteket.
 Marci és Zoli megfeledkezve az egészről egész végig hülyültek. Példának példájául a vízben leöntötték magukat sörrel. Igen ők így feledkeztek meg mindenről.Egyre jobban meglátszik, hogy Tünci és Bendi járnak. Aminek Lucus nagyon nem örül. Egész végig szontyolódva ült mellettem, s csak bambult ki a fejéből. Nem szeretem, ha ilyen szomorú.
 Amikor bent voltunk egyszer a vízben Bendi beúszott Tünci alá, majd felemelte. Természetesen Tünci sikított, Marci meg Zoli meg Húúúúú-ztak.
 Na igen. Mindenki máshogy fogja fel a dolgokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése