Mikor reggel felkeltem Lucus szomorúan bambult maga elé. Én oda sétáltam hozzá, és leültem mellé.
- Lucus- szóltam neki.
- Mi van?- kérdezte hanyagul.
- Serkörd Luca!- szólítottam a teljes nevét, kihangsúlyozva, hogy nagyon komolyan mondom.- Mond el mi a bajod! Én vagyok a legjobb barátnőd, s tudnom kell! Ugye elmondod?- kérdeztem a végére már könyörgőre fogva.
Rám nézett. Először összeráncolt szemöldökkel néz, majd rám mosolyog. Én is mosolyogtam.
- Oké....- egyezett bele.- Jól van. Szerelmes vagyok Bendibe.
- Bendibe?- kerekedett el a szemem.
- Nehogy Tünci megtudja!- csítitott.- Ő is szerelmes belé... S, hogy megvalljam.. Szerintem Bendi is szerelmes Tüncibe- csóválta sóhajtva a fejét. Igen. A reménytelen szerelem... Olyan.. Ah!
Mikor Tünci felkelt, fölkaptunk egy ruhát, majd lementünk enni.
Reggelire apa csinált rántottát és azt ettünk, majd már készülődtünk is. El sétáltunk a Nyugatiba, ami nincs olyan messze tőlünk, csak 10 perc.
A pályaudvarra érve hangos fiúhangokat hallottunk meg akik a Tranformers-ről beszélgettek. Na én megmondtam.
- És akkor BUMM! Felrobbant a fél város!- mondta nagyon hangosan Zoli. A fiúk erre persze nagy serényen bólogattak, mi meg összenéztünk a lányokkal és elnevettük magunkat.
- Elnézést, mindenkitől a kellemetlenségekért, de a vonat csak pár óra múlva képes utasokat szállítani, ugyanis, összeütközött, a másik vele szembe való járattal!- hangzott hangszoróból egy női hang.- Addig is ételes standjaink várják kedves utasokat!
Erre a fiúk felkapták a fejüket, s rohantak valamelyik stand felé.
Pár perc múlva visszatértek, csak már teljesen elszontyolodva.
- Kiderült...- szipogta Zoli.
-Hogy nem ingyenes- szomorkodott Marci is.
- Akkor mi is nyissunk valami pénz gyűjtő dolgot!- jutott valami jó az eszembe.- Énekeljünk! Valakinek van kalapja?- kérdeztem körbe nézve. Bendi bólintott. Odaadta a kalapját mi meg kitettük magunk elé. Bendi előszedte gitárját, s rákezdtünk a "Nyár" című saját költeményünkre:
Tünci: Nyár.. Nyár.. Nyár....
Lucus: Oh vár rá-ánk!
Én: Szép lesz idén is,
A nyár a miénk is!
Zoli: Jó lesz a nyár;
Strand, Balcsi, Fesztivá-ál!
Marci: A világ legjobb napjai,
Csak ránk várnak!
Bendi: Hisz kell a víz,
Így legalább 10/10!
Lucus+ Tünci: Jó lesz most a nyár!
Én+ Zoli: Oh, csak ránk vár!
Marci+Bendi: Szép lesz idén is,
A nyár a miénk is!
Ezt a kis dalt 2000 Ft- vel jutalmazták az emberek. Beálltunk a büfé sorába. Amúgy volt nálunk pénc, csak a bőröndben és nehéz lenne becsukni. S kinyitni is...
Beálltunk a sorba és vettünk 6 csomag ropit és 6 ásványvizet. Leültünk a bőröndjeinkre, s vártuk a vonatot. Mint mondták egy óra múlva meg is jött a vonat, s mi fel is szálltunk.Az emberek természetesen szerettek volna ráadást az éneklésből, ezért Bendi előkapta a gitárját, s mi megint rákezdtünk az éneklésre. Az embereknek tetszett az egész éneklés, s nem azért, mert szép a hangunk, mert erről szó sincs, csak, mert a nyárról szól. Mikor végeztünk mosolyogva néztünk egymásra. Nagyon jó volt.
- Gyerekek, én már 11 évesen tudtam, hogy utca zenész leszek- közölte Zoli.
- S ezzel csak az a baj, hogy ezt mi is jól tudtuk- mondtuk Marcival. Ugyanis én és Marci meg Zoli egy általánosba jártunk, s azóta is együtt vagyunk. Ez a barátság egy élete át fog tartani.
Mikor megérkezdtünk Balaton füredre, nagy nehezen, de megtaláltuk a szállodát. Természetesen ott még egy bökkenőbe botlodtunk, mivel okosan nem foglaltunk szobát, ezért csak egy ágyas jutott, de pro, kontra listán az a pro, hogy én alszom Lucussal, Bendi Tüncivel, Zoli meg Marcival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése