Június 4.

Reggel azon tűnödtünk, hogy ma mitcsináljunk... Merthogy semmi ötletünk nem volt.
- Az a lényeg, hogy amit eddig nem csináltunk, azt csináljuk ma.
- Megnézem a neten - mondta Zoli.
Felnyította a laptopja fedelét, és felment a város honlapjára.
- Hát...
- Nem tanultál általánosban?! - csattant fel Marci.
- Háttal nem kezdünk mondatot.
- Jó, akkor. Has, szerintem menjünk hajókázni. Délután sétahajózzunk, este meg bulihajózzunk.
- Az jó - bólintottunk.
- De öhm... Azt ugye tudjátok, hogy én tengeri beteg vagyok, ugye? - kérdezte Tünci.
- A húgom vagy, persze, hogy tudom - mondta Lucus, mire mind elnevettük magunkat.
- Nyugi, majd megmentelek, ha Titanic lesz... - ment oda hozzá Bendi, és átölelte Tüncit...
Lucus lefagyott.
- Lucus gyere ki velem wc-re - mondtam.
- Rendben - válaszolt, én meg elhúztam a klotyóig.
- Ne foglakozz velük - mondtam miután becsuktam az ajtót.
- De... De te ezt nem értheted! Te nem vagy szerelmes!
- Tudod, hogy én ezen már végigmentem! Sokszor.... Tudod, hogy éjszakákat bőgtem, hogy majdnem elsírtam magam a suliban, hogy én ezt megéltem... Tudom, hogy milyen nehéz és szörnyű szerelmesnek lenni - mondtam.
- Jó, igazad van...
- De tudod mit? Délelőtt menjünk el valahova LB programra! 
- Tök jó ötlet! Benne vagyok!
Kimentünk.
- Délelőtt LB programra megyünk! - jelentettem be. - Ketten.
- Rendben - bólintott Zoli. - Mi meg megkeressük a kockulos szobát!
- Van olyan? - kérdeztem.
- Elméletileg...
Lementünk reggelizni, majd ketten leléptünk Lucussal. Én egy kék szoknyát, lila blúzzal. Lucus meg zöld mininadrágot, és egy sárga 'New York!' feliratos pólót. Mindketten napszemüveget vettünk, én kéket, ő sárgát. Így indultunk  el a molóra, ahol volt egy gépes jósoló bigyula és jósoltattunk magunknak. Nekem ez jött ki:
" Figyelj oda egy látszólag idegenre, mert lehet, hogy ő segít, majd neked, hogy ne legyél hajléktalan.
Szerelem :
Te nem is veszed észre, de két embernek is tetszel! Figyelj oda, és gondolkozz el az egészen...
Egészség:
A közeljövőben nem leszel beteg, de pár hónap múlva komoly betegséged lehet, ha nem vigyázol ellégé.
Pénz:
Figyelj oda, hogy ne pazarold felesleges dolgokra a pénzed, mert nem nagyon lesz bőséges a jövőd."
Igazából a hajléktalanos részen olyan jót nevettem, hogy azr hihették rólam az emberek, hogy be vagyok tépve, de nem baj... A szerelemen meglepődtem. Soha nem gondoltam magam szépnek, sőt szerintem nem is vagyok az, de oké. Az egészség végülis jó, de remélem nem lesz nagyon komoly bajom. Az pénz meg. Szerintem sok feleslegeset nem szoktam vásárolni, szóval így nem veszem magamra.
Lucusnak röviden tömören az volt, hogy nyugodjon meg, minden rendben lesz az idő múlasával.
Miután jól kibeszéltük magunkból a jóslatot, elmentünk kacsákat és hattyukat etetni. Vettük egy egy kiflit és leültünk a földre és úgy etettük a kacsákat.
Ezután körbenéztünk a boros bodéknál, és ettünk kenyérlángost.... Mmmm, nagyom finom volt! Ezekután elmentünk fagyizni, szóval tömtük magunkba a kajákat, így nem igazán ebédeltünk, merz nem fért belénk.
Miután az LBdélelőttünk elment, visszasiettünk a szállodába. A többiek a szobába voltak. A fiúk az ágyukon heverészve kockultak, Tünci meg nézte őket.
  - Na milyen volt? - kérdezte Tünci.
- Csodálatos - mondtuk.
- Akkor irány...
- Horány! - kiáltotta el magát Zoli.
Így indultunk vissza a molóhoz. Vagyis Zoli futott előre és közben azt ordíbálta, hogy 'Irány, horány!' engem meg Lucust Marci nevetett, Bendi meg Tünci sereghajtók voltak.... És Lucust legalább lekötötte Marci, különben bőgött volna...
Vettünk egy hatos jegyet a sétahajóra. Felmentünk rá, és a fiúk örömmel vették tudomásul, hogy van büfé. Vettünk limonádét, és kimentünk a szabadba. Leültünk egy asztalhoz, és ott beszélgettünk és nevettünk.
Iskolai poénokat mondtunk, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kivettem a táskámból az egyik telómat (mert az összeset megtartottam) megnéztem rajta a képeket... 5.-es képek voltak. Mivel Marcival és Zolival egy általánosba jártunk rögtön odajöttek. Mindegyik kép vicces volt, és mindegyik egy komoly történetet hordozott. Megnéztünk néhány videót és döltünk a nevetéstől... Mikor az utolsó képet is megnéztük... Könny szökött a szemünkbe... Mi nem négy évig voltunk együtt.... Mi tizenkét évig... És most már tényleg vége van. Az utolsó nyarunk... Ezért lesz ez a legjobb, legizgalmasabb, legőrültebb! Mert igenis a világ a miénk lehet! Csak akarni kell!
  Mikor végeztünk a sétahajózással (7 óra volt), elmentünk vacsizni a mekibe. Mikor végeztünk elindultunk vissza a mólóra, hogy jegyet vegyünk a bulihajóra. Megvettük, bementünk. És... Most érkezett el az a pillanat mikor elszabadult a pokol! Egy csomó jó dalt játszottak, amire sajátosan (érsd bénán) táncoltunk. Meg énekeltünk. A fiúk(Zoli) nem bírta megállni, hogy ne igyon, így annyit vedelt, hogy már járni sem tudott. Ledobtuk egy kanapéra, és  leültünk mellé.
  Elég részeg volt.. Öhm.. Főleh azért, mert mindenkinek neki dőlt és random dalokra kezdett rá. Meg pörgött.. És... Egy bogárral beszélgetett. Igen egy bogárral. Egyszercsak valami hirtelen dologtól vezérelve elkezdte az űvölteni, hogy "Gyerünk, Fradi, nehagyd magad!" meg ilyeneket, szóval... Ránk szóltak a biztonságiak, és erre Zoli megfogott egy üveg bort és hozzá vágta a hajóhoz.. Ránk szóltak, hogy mossuk fel. De mivel ehhez semmi kedvünk nem volt, ezért kirohantunk. A biztonságiak meg kergettek minket. Berohantunk a szállodába, de itt szét váltunk. Én felmentem a másodikra és követett egy biztonsági. Végigrohantam a szobák között, a folyosón, majd fel a lèpcsőn. A szobánkat vettem célba. A biztonságit lehagytam, én viszont még mindig futottam. A szobánk előtt mind a hatan összeütköztünk...
- ÁÁÁÁ!
- Gyorsan be a szobába! - kiáltott ránk Tünci. Beestünk és bezártuk az ajtót. Zoli télleg beesett, mert...  Hát.. bocsánat.. Has neki esett a földnek és ott feküdt.
Ilyen remek napunk volt....